A Portugál egy Isten háta mögötti kis faluban, e falu kocsmájában és strandján játszódik. Van benne gyilkosság, szerelem, tragédia és komikum – mindez a különböző társadalmi rétegek elmondásában. Az entellektüel, a kocsmáros, a lebukott rendőr, a kocsmatündér, az alkoholista szembesülnek egymással, vagy épp futnak egymás mellett. Ez jelezi világunk esetlegességét, és a remek humor ellenére így van benne egy kis a fájó elkeseredettség is.
Dreaming Portugal" - így fordította le egy amerikai srác a Portugál címét angolra, jó érzékkel felismerve, hogy a magyar eredeti tulajdonképpen jelző, nem pedig úticél, és nem is egy ország szlenges-vicceske megnevezése. A portugál bizony jelző akar lenni, mégpedig egy érzés jelzője. Az érzés neve: saudade. Ez olyannyira portugál dolog, hogy igazából nem is érthető annak, aki nem portugál. Próbálják, próbálják fordítani, magyarra úgy szokták, hogy mélabú, esetleg elvágyódás, szomorúság, hiány - egyik sem az igazi.
A portugál lélekről köteteket írtak már, többnyire nem portugálok. Nagyon messze áll a magyar néplélektől. Így aztán amikor Bece belép a falusi kiskocsmába, olyan világot hoz magával, amivel nem tudnak mit kezdeni a helyiek. Más kérdés, hogy az ő elvágyódása mennyire igazi. Lehet, hogy egyszerű gyávaságról van szó. Hiszen mindannyian mindig ott maradunk, ahol vagyunk. Még ha mennénk is szívünk szerint. Vagy hát ki tudja? Tényleg mennénk, vagy csak vágyódni jó?
„Ára van a távolságnak. Nyomás a mellben. Mindig máshol jó. Ilyeneket is mond ez a Bece. Biztos igaza van.” Egressy Zoltán